Célértékek
Az utóbbi két évtizedben a technikai lehetőségek, inzulinok fejlődése következményeként a HbA1c-re vonatkozó célértékek fokozatos csökkenése figyelhető meg (erről bővebben angol nyelven pl. itt: https://care.diabetesjournals.org/content/44/2/301). Természetesen a jó glikémiás kontroll elérése egy sokösszetevős feladat: szerepet kap benne a megfelelően megválasztott inzulinterápia, a mozgás, az étkezés, a lelki egészség, a rendszeresség. A szenzorhasználat elterjedtté válása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az életminőség romlása és a hipoglikémia kockázatának növekedése nélkül tudjunk javítani az eredményeinken. Oldalunkon itt és itt olvashattok róla, hogy milyen mutatószámokat láthatunk egy szenzorelemző szoftverben, hogyan kell értelmezni azokat.
De vajon melyek azok a célértékek, amelyeket az elemzés során irányadónak lehet tekinteni, és amelyek elérése a szakemberek szerint jelentősen csökkenti a diabétesz szövődményeinek kockázatát?
Írásunkban az American Diabetes Association (ADA, Amerikai Diabétesz Társaság) ajánlása [https://care.diabetesjournals.org/content/42/8/1593. és https://care.diabetesjournals.org/content/44/Supplement_1/S180] alapján adunk áttekintést a kifejezetten az 1-es típusú diabétesszel élőkre vonatkozó irányszámokról. A várandósokra vonatkozó értékek – specialitásuk miatt – nem szerepelnek majd itt, de természetesen az eredeti írásban olvashatóak.
Az ajánlás szerint az adott időszak (minimum 2 hét) legalább 70%-ában szükséges szenzort viselni ahhoz, hogy elemzés alá vehető mennyiségű adatokat kapjunk. Ez a szám a hazai társadalombiztosítási támogatási feltételekben vissza is köszön: felnőttek esetén rendszeres (azaz a 3 hónap átlagában legalább 70%) szenzorhasználat elvárt a további támogatás érdekében. Annak ellenére, hogy gyerekekre vonatkozóan ilyen kitétel nincsen, mindenképpen javasolt a folyamatos használatra törekedni! A tartományban töltött idő {hivatkozás a szenzormutatószámok 2-re} tekintetében az ADA két elsődleges szempontot emel ki:
- a hipoglikémiás – különös tekintettel a 3.0 mmol/l alatti – tartományban töltött idő minimalizálása,
- a normál tartományban töltött idő növelése.
Az alábbi ábrán látható, hogy melyek azok a minimumok, melyek elérése javasolt 1-es típusú diabétesszel élők számára:
Különböző vizsgálatok alapján, amennyiben a céltartományban töltött idő kb. 70%, akkor az ADA javaslata szerint legalább elérendő 7.0%-os HbA1c-célérték is megvalósul. Minden 10%-os TIR-javulás kb. 0.5% HbA1c-csökkenéssel jár együtt (természetesen ezek csak közelítő értékek).
Az ajánlás hangsúlyozza, hogy a nagyon alacsony (<3.0 mmol/l) tartományban töltött időt napi 15 perc alá szükséges szorítani, az alacsony tartományban töltött idő pedig összességében ne legyen napi 1 óránál több.
Az ajánlás kitér a variációs koefficiens vagy együttható (bővebben róla itt) mértékére is: a cél az, hogy a 36%-ot ne haladja meg az együttható, bár egyes kutatások szerint helyesebb lenne inkább 33%-ban maximalizálni. Ez ugyanis tovább csökkentené a hipoglikémia kockázatát – minél kevésbé tapasztalunk gyors ütemben növekedő cukorértéket, annál kevésbé érzünk késztetést egy túl korai vagy túl drasztikus korrekcióra, ami később hipoglikémiát okozhat.
Ahogyan a bevezetőben is írtuk, ezek a célértékek egyre inkább szigorodnak, ahogy egyre többet tudunk a diabétesz kezeléséről, és ahogy egyre jobb eszközök vannak a kezünkben. Természetesen a tudás és az eszközökhöz való hozzáférés tekintetében jelentős egyéni különbségek lehetnek, így a kezelőorvosok a fentiektől eltérő célokat fogalmazhatnak meg az életkornak, a diabétesszel szerzett tapasztalatnak és gyakorlatnak, valamint a páciens egyéni körülményeinek, lehetőségeinek figyelembevételével. Az ADA írásunk alapjául szolgáló ajánlásai is kiemelik, hogy bizonyos körülmények között tágabb keretek is megszabhatóak (pl. szenzorhasználat nélkül, csökkent hipoérzet mellett), de akár szűkebbek is (pl. a mézeshetek ideje alatt).